— Közeledik a Szakma Kiváló Tanuló Verseny döntője, a szakképzés egyre színvonalasabb ünnepének számító, a kőbányai vásárvárosban megrendezésre kerülő Szakma Sztár Fesztivál. Hogyan készülnek rá, milyenek a tapasztalataik a versenysorozattal kapcsolatban?

— Tizennégy szakmával indultunk, azonban ez már az ötödik országos verseny, melyen harmincnyolc szakma képviselteti magát, tehát nagyon szép volt a bővülés. A résztvevő tanulók száma is jelentősen megnőtt, idén már 6400-an vettek részt a területi elődöntőkön. Szerintem ez a legfontosabb, hogy ilyen sok tanuló készül a versenyre, megméretteti magát, teljesítményt nyújt, melyet értékel a zsűri. Emellett azt is fontos kiemelni, hogy a kamara a Euroskills, Worldskills versenyekkel (szakmai európai és világversenyek, páros években előbbit, páratlanokban utóbbit rendezik meg — a szerk.) kapcsolatos feladatokat átvette, a válogatóversenyek a szakmák többségében a Hungexpo területén lesznek a Szakma Szár Fesztivál idején, április 11-e és 13-a között. A válogatóversenyeket eddig külön rendezték meg az SZKTV-n kiemelkedő helyezést elértek számára, azonban az európai és világversenyen az eredményes szerepléshez a nagy közönség előtti szereplés gyakorlatára is szükség van. Ősszel Belgiumban lesz a Euroskills, reméljük, ott már tapasztalhatjuk annak eredményét, hogy a Szakma Sztár Fesztiválon, tizenkétezer látogató előtt zajlott a válogatás. Vannak még egyes szakmák, amelyek esetében külön válogatóversenyre kerül sor, például az építőipar esetében a Construma kiállításon szervezik majd meg.

— Ahogy ön is utalt rá, a Szakma Sztár Fesztivál nem egyszerűen egy országos döntő, tulajdonképpen egy kiállítás is, ahol az egyes szakmák nyilvánosságot kapnak, és a kapcsolódó cégek, vállalatok is megjelennek, illetve érdeklődnek is az utánpótlást biztosító ifjú szakemberek után. Ezen a téren milyen tapasztalataik vannak?

— A cégekkel azért keressük a kapcsolatot egyrészről, hogy a legkorszerűbb technológiák megjelenjenek a megmérettetésen, ezért a versenyfeladatok összeállításába is bevonjuk őket, valamint a zsűribe is azoknak a cégeknek a képviselőit, amelyeknek tanulói nem vesznek részt az országos döntőben. A vállalatok díjakat is felajánlanak a versenyen. Ez a kapcsolat nagyon fontos, mert erre építve az európai és világversenyeken is meg tudnak jelenni ugyanezek a kiemelt támogatók, és bekapcsolódhatnak a nemzetközi vérkeringésbe. Nekik ez nyilvánvaló előnyt jelent: technológiájuk, termékeik megismerésre kerülnek. Ugyanakkor tapasztaljuk az európai és világversenyeken, legutóbb Londonban is, hogy főként az elektronika területén olyan versenyfeladatokat adnak, amelyek Magyarországon szinte még ismeretlen technológiai elemeket tartalmaznak. Tehát ha az adott technológia esetében vezető cégeket sikerül megnyerni a hazai verseny támogatására, akkor ezek a technológiai elemek hazánkban hamarabb alkalmazásra kerülnek, és mielőbb megjelenhetnek az oktatásban is. Ezeknek a versenyeknek tehát van egy ilyen technológiatranszfer jelentősége is, a legkorszerűbb technológiák, technikák a tananyagba is beépítésre kerülhetnek. Ezt a cégek is felismerték, tehát ma már nem nagyon kell könyörögni nekik a szponzorációért.

— A szakképzés helyzetére kitekintve, az idei tanévben meglehetősen sok változás történt. Ugyanakkor a kamara által működtetett rendszert meglehetősen sok kritika érte szakmai és politikai oldalról is. Mi ezzel kapcsolatban a véleménye?

— Megkötöttük a kormánnyal a keretmegállapodást 2010 őszén, ezt követően pedig a minisztériummal a szakképzési megállapodást, melyek révén százhuszonöt szakma teljes tartalomszabályozása a kamara kezébe került. Ezekből a szakmából tavaly — első körben — negyvennyolc szakmát emeltünk ki, amelyek a legfontosabbak voltak a munkaerő-piac, illetve a tanulói létszám szempontjából, felülvizsgáltuk követelményrendszerüket. Az új szakmai tartalmak tavaly szeptemberben bevezetésre kerültek. Huszonnyolc gyakorlatigényesnek ítélt fizikai szakma esetében a gyakorlati képzés, valamint a nyári szakmai gyakorlat időtartamát közel duplájára növeltük. A tananyagtartalmakkal korábban az volt a probléma, hogy túlzottan elméletorientáltak voltak. Ez a fajta korrekció akár hatszáz órát is jelent az óraszám tekintetében. Nagyon érdekesnek találtuk, hogy bár az utolsó pillanatban jelent meg hivatalosan, ennek ellenére tízezer gyereket iskoláztak be a kamara által kidolgozott új követelményrendszer szerint. Ez az újfajta filozófia, az új pedagógia modell sikere: egy szakmát nem virtuálisan kell tanulni, a gyakorlat a döntő, tehát minél több időt kell tölteniük a vállalati gyakorlati képzésen a gyerekeknek. A képzések súlypontját tehát a vállalati szférába helyeztük át, ezt úgy hívják: duális képzés. És ezzel közelítettük a német–osztrák–svájci képzési modellhez.

A vizsgáztatás terén is jelentős változások történtek. A korábbi szisztémát sem az iskolák, sem a felnőttképzők nem szerették. Bonyolult volt, bürokratikus, nem lehetett rajta eligazodni, és hosszú is. Megszüntettük a négy-öt napig tartó maratoni vizsgákat, két napban maximáltuk az időtartamot, ennek nagyon kedvező volt a fogadtatása. Ezen túlmenően a szakképzési törvény kialakításában, a koncepció megfogalmazásában is aktívan részt vettünk. Ennek köszönhetően tovább szélesedett a kamara hatásköre, már nemcsak az említett százhuszonöt szakmával foglalkozunk, hanem az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) kialakításában kaptunk szerepet: a Nemzetgazdasági Minisztérium átadta nekünk, mint közreműködő szervezetnek ezt a feladatot. Természetesen az irányítás továbbra is a minisztérium kezében maradt, de a szakmai koordinációját mi látjuk el hét minisztérium tizennégy államtitkárságával együttműködve. Kialakult az OKJ új szerkezete, az általunk végrehajtott ésszerűsítés, egyszerűsítés lényege az, hogy ez a bonyolult, áttekinthetetlen képzési jegyzék egy letisztult, áttekinthető, egymáshoz kapcsolódó rendszerré vált. A szakmák számát közel felére csökkentettük. Mintegy négyszázharminc szakmából kétszázötven lesz. Egy úgynevezett széles alapozású szakmai keretrendszert alakítottunk ki. Látjuk azt, hogy a világ afelé halad, hogy azok a jó szakmunkások, akik több mindenhez értenek, ennek révén a rokon területeket, egymáshoz kapcsolódó szakmákat megpróbáltuk integrálni. Így a képzésekről kikerülő szakmunkások több lábon tudnak állni. Hogy csak egy példát mondjak, egy kőműves már burkolni is tud majd, mert a kőműves és a burkoló szakmát integráltuk. Az elkészült OKJ alapján megkezdtük a szakma- és vizsgakövetelmények kialakítását. És már a vizsgáztatási rendszer sem egymástól elszigetelt modulokra fog épülni. Amikor az ifjú szakember elmegy dolgozni egy vállalathoz, akkor komplex feladatokat kell majd kiviteleznie, a vizsgáztatási rendszert is úgy alakítjuk ki, hogy munkaműveletekre, munkafolyamatokra épül. És az egész vizsgáztatásnak a középpontjában a gyakorlat áll majd.

A finanszírozás változása is fontos kérdés. Olyan helyzet állt elő, hogy harmincmilliárd forintos megtakarítást kellett produkálni a szakképzési hozzájárulás rendszerében, hiszen a Széll Kálmán Terv ezt előírta az ismert gazdasági helyzetre való tekintettel. És ez nyilván sokkal keményebb feltételeket teremtett a finanszírozás terén. Azon kellett agyalni, miként lehet egy ilyen volumenű forráskivonás mellett egy működő rendszert összerakni. Nagyon szigorú, ha úgy tetszik drákói intézkedéseket kellett hozni. A javaslatunk az volt, hogy állítsunk fel prioritásokat. A prioritások középpontjába a tanulók vállalatoknál folyó gyakorlati képzése kerüljön. A cégek az eddigiektől eltérően saját dolgozó képzésére nem használhatják ezt a forrást, iskoláknak, felsőoktatási intézményeknek sem adhatják át. Kizárólag saját tanulóik tanulószerződéses gyakorlati képzésére fordíthatják ezt a forrást. Ennek megfelelően a finanszírozási rendszert is új alapokra kellett helyezni. Korábban az volt a gyakorlat, hogy minden vállalkozás a ténylegesen felmerülő, dokumentálható költségeit számolta el. Ezt az új rendszer limitálja, bevezetésre került egy szakmacsoportos normatív finanszírozás, egy fejkvótarendszer. Most ennek a finomhangolását végezzük. A forráskivonásból adódóan látjuk azt, hogy a cégeknek a képzési hajlandósága nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük. Pontosításokat kell végrehajtani, és bízunk abban, hogy sikerül olyan forrásokat találni a minisztériummal együttműködve, amelyekkel ezt a fajta finanszírozást egy kicsit még javítani tudjuk.

— Különlegesen fontos ez amiatt, mert a szakképzést a vállalati szféra felé tolták el, illetve a gyakorlatigényesebb szakmák felé, amelyeknek magasabb a finanszírozási igénye...

— Igen. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy egyszerűsödött a rendszer, nem olyan bürokratikus, nem kell tételesen elszámolni a költségeket. Az adott szakmacsoportnak megfelelően havonta be kell vallani, havonta vissza tudják igényelni a hozzájárulást, az egy más kérdés, hogy még onnantól számítva mennyi idő, amíg kifizetik ezt a pénzt. Tehát egyszerűsödött, átláthatóbbá vált, gyorsabb lett a visszaigénylés is, nem kell tételes elszámolás, ezek előremutató fejlemények. Ami azonban a legfontosabb, hogy a cégek képzési hajlandósága ne csökkenjen. A szeptemberi beiskolázáskor a cégek vissza fogják jelezni, megéri-e számukra az új rendszerben a gyakorlati képzés. Nagyon rossz lenne, ha a cégek jelentős része visszalépne, és az újonnan belépőkkel már nem kötnének tanulószerződést. Erre kiemelt figyelmet fordítunk, és az a célunk, hogyha szükséges, május-júniusban legyenek bizonyos korrekciók, ne várjuk meg a szeptembert.

— Az ilyen típusú látogatások, mint ez a mostani is, ezen a téren is szerepet kapnak?

— Nyilván, nagyon sok visszajelzést kapok. A kamara vezetése folyamatosan figyelemmel kíséri a tapasztalatokat. A gazdasági évnyitó konferenciának is fontos témája volt ez. Elnökünk is a legmagasabb szintig viszi az ezzel kapcsolatos jelzéseket. A cégek kivárnak, megvárják a szeptembert, a törvény kötelezettségükké tette, hogy a megkezdett képzéseket folytassák. Szeptemberben viszont már mondhatják azt, hogy nem vesznek fel új tanulókat. A rendszer átgondolása során számos lehetőség merül fel, van olyan elképzelés is, hogy a szakmacsoportos elszámolás helyett szakmánkénti normatívát kellene bevezetni, mert bizonyos szakmák esetében a szakmacsoport átlaga kedvezőtlen helyzetet teremt. Mondok egy példát: a közlekedés szakmacsoport az autós szakmák számára kedvezőtlen, az évi 330 ezer forint egy ilyen tanuló esetében nagyon kevés, viszont vannak olyan szakmacsoportok, például az ügyviteli szakmáknál, ahol a normatíva 380-400 ezer forint, az viszont nagyon sok. A szakmánkénti normatívák rendszerét is most készítjük elő, hiszen korábban néhány hét volt arra, hogy a finanszírozási rendszert az új lehetőségekhez igazítva kialakítsuk. Próbálunk differenciálni, és ahol szükséges javítani a finanszírozási lehetőségeken. A döntéshozóknak javaslatot teszünk arról, hogyan lehetne plusz forrást bevonni a rendszerbe, hogy a koncepció ne szenvedjen csorbát. Folyamatosan tárgyalunk ezekről a kérdésekről a nemzetgazdasági tárcával, érzékelik a minisztérium képviselői is, hogy hozzá kell nyúlni ehhez a rendszerhez.

 

Interjúnk elkészítése után Szilágyi János ellátogatott az SZKTV versenyére, majd találkozott a Hamburger Hungaria Kft. vezetőivel. A megbeszéléseken elhangzott, hogy a magyar kamara képzési igazgatója kiemelten fontosnak tartja a hazai acélgyártás és papírgyártás vezető cégeinél folyó szakképzést, és azt, hogy azok megfelelő finanszírozási feltételeit az új rendszer is biztosítsa. Hangsúlyozta, hogy még az év első felében, terveik szerint májusban elkészülhetnek azok a javaslataik, amelyek alapján szeptemberben a hazai gazdaság elvárásai szerint működhet tovább a szakképzés rendszere.

 

Kőhalmi Kálmán